Élt egy kisvárosban egy Óvó néni, aki nemcsak nagyon szerette a gyerekeket és értett is hozzájuk, hanem azt is tudta, hogy vannak olyan gyerekek, akik mások, mint a többiek, fejlődésükhöz több törődésre van szükség. Szeretettel látta őket is az óvodájában.
Ez az Óvó néni megismerkedett egy Doktor nénivel, aki gyerekeket gyógyított, főleg egészen kicsiket, akik betegen születtek. Ez a két asszonyság azon kezdte törni a fejét, hogyan segíthetnének még többet a csöppségeken. Összehívták hát a városból azokat a Gyógyítókat, akik a gyerekek különféle bajaival foglalkoztak.
Először csak találkoztak, beszélgettek, megismerkedtek egymással. Tudták, hogy ők közösen sokat segíthetnek a tudásukkal. Ám ők bármilyen okosak és jók voltak, a terveik megvalósításához a pénztárcájuk lapos volt, sajna. Ezért elhatározták, hogy elmennek a Városatyákhoz.
Elmentek a Polgármesterhez. Meghallgatta őket, bólogatott, és elküldte őket az Alpolgármesterhez. Elmentek az Alpolgármesterhez. Meghallgatta őket, bólogatott, azt mondta, jó ötlet. Ennyiben maradtak. A Gyógyítók vártak, vártak és vártak. Amikor már majdnem kinőtt a szakálluk, újra elmentek az Alpolgármesterhez, aki ismét jónak találta az ötletet, de nem ígért semmit.
Ekkor a Gyógyítók fejüket lehorgasztották, és visszamentek dolgozni, mert olyan sok munkájuk volt, mint égen a csillag.
Volt azonban négy Gyógyító, aki nem veszítette el teljesen a reményt, és tovább törte a fejét a megoldáson. Kicsit nehéz dolguk volt, mert sokat dolgoztak és ritkán tudtak találkozni. Nem hagyta őket nyugodni az a gondolat, hogy ha összefognának, többet tudnának tenni a gyerekekért. Végső elkeseredésükben hát összefogtak, és az égre kiáltották bánatukat.
Ekkor az égen megjelent a Felhőcsikó. Szép, fehér volt, habos, mint a felhő, melyre lábával dobbantott. Sörénye lobogott a szélben, mikor a város fölött átvágtatott. Patáinak dobbantására ismét összesereglettek a Gyógyítók: Óvó nénik, Tanár nénik, Fejlesztők, Doktorok, Védő nénik, Szociális segítők és megalapították a Felhőcsikó Egyesületet.
Felhőcsikónak nincs házikója, a Doktor néninél húzza meg magát. Bár kicsike még, ahhoz elég erős, hogy a Gyógyítókat ne hagyja megint szétszéledni. Időnként dobbant a patájával és akkor összesereglenek a Gyógyítók, új terveket szőnek, a gyerekekről beszélgetnek, tanítják egymást és másokat, érdekes táborokat szerveznek, néha a Városatyák orra alá dörgölik a tennivalókat. Kísérjétek figyelemmel továbbra is Felhőcsikó életét, és ha tetszik, amit csinál, Ti is segítsetek neki!